Az én honlapom
Főoldal | Fájlkatalógus | Regisztráció | Belépés
..
Honlap-menü
Kategóriák
Hold istennő [0]
Energiavámpírok [0]
Szerelem [0]
Angyalok [0]
Jóslatok [0]
Karma [0]
Sors [0]
Lélek [0]
Álom [0]
Boldogság [0]
Élet [0]
Tanítás [0]
Kincs [0]
Cél [0]
Munka [0]
Elengedés [0]
Érzékiség [2]
Naptár
Mentett bejegyzések
Főoldal » Fájlok » Érzékiség

Sex és erkölcs
2012-06-14, 10:47 PM
Obsta principiis! - Óvakodj a kezdeteknél!
Így szól a régi latin mondás, és amikor is az emberi szexuális viselkedést az erkölcs oldaláról próbáljuk megítélni, különösen sokatmondó lehet ez a réges-régi bölcsesség. Ugyanis meglehetősen változatos szexuális viselkedési formák tekinthetők ‘egészségesnek’, a ‘normális’ és ‘erkölcsös’ fogalmai pedig elsősorban az ‘általánosan elfogadott’, ‘követendő’ szinonimái. Éppen ezért a szexualitás sokféle megközelítés szerint nem erkölcsi kérdés, hanem sokkal inkább biológiai, etológiai, vagy legfeljebb pszichológiai.

Szex és Házasság – az antropológiai megközelítés 


A szexuál-pszichológusokat régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy vajon a társas együttélés szabályai, a törvényesített házassági formák és a preferált szexuális viselkedés között van-e bármiféle szoros összefüggés. A kérdésfelvetés alapja, hogy a világ különböző tájain más és más házassági szokásokat tekintenek erkölcsösnek. A nyugati típusú kultúrákban a monogám házasság az elterjedt forma, amikor egy férfi és egy nő él házasságban. A bigámiát, ahol egy férfinek vagy nőnek egyszerre két házastársa, és így két családja legyen, például a magyar törvények, tiltják. Több iszlám országban ezzel szemben megengedett a poligámia - igaz csak a férfiaknak, ahol egy férfinek több felesége és családja lehet. A nepáli-tibeti törzsek körében megengedett a poliandria, ahol egy nőnek több férje van, indokínai törzsek között nem ritka a poligínia, ahol egy férfi több leánytestvért vesz el feleségül, és minél inkább közelítünk a természeti népek szokásaihoz annál inkább megfigyelhetők a ‘látogatóházasság’ különböző fajtái, ahol az egyes párok csak a szexuális együttlét idejére kötnek ‘házasságot’. Bár sokan úgy vélik az ember eredeti természete szerint szabad szexuális közösségben élt, valójában nincs a földön egyetlen olyan népcsoport sem, aki ezt gyakorolná.Ebből is látszik, hogy pusztán az együttélés legitimizált formáiból nem lehet következtetni arra, hogy mi lenne a természetesen preferált szexuális viselkedés, csak az, hogy miket tart az adott kultúra elfogadottnak, vagy követendő példának.
Nemzésvágy és szexualitás

Sigmund Freud pszichoanalitikus felfogása szerint, az embert elemi szinten, tudatalatti folyamatok irányítják, nem pedig a racionálisan működő tudata. Így, a bennünk működő ösztönerők sokkal hatalmasabb erővel irányítanak bennünket, mint bármilyen külső szabályrendszer vagy elvárás. Az egyik ilyen legerősebb elemi ösztönerő a szexualitás, ami ha nem kap szabad teret, agressziót szül. Az agresszió elemi forrása és oka a mások feletti uralkodás vágya, ami etológiai kényszer; ugyanis a domináns hím vagy nőstény párosodhat első helyen a többi hímmel vagy nősténnyel. Freud szerint a ki nem élt nemzés vágy vagy az ebből fakadó agresszió elfojtáshoz vezet, amely megbetegíti az emberi pszichét. Ezért az egészséges lelki állapot alapfeltétele az egészséges és rendszeres nemi élet, ahol a szexualitás iránti örökösen fennálló benső késztetés kielégül. A Freud-i emberkép szerint az is igaz, hogy az ember alapvetően pánszexuális, azaz szexuális érdeklődése mindenre kiterjedhet az élettelen tárgyakon át az élőlények bármilyen csoportján keresztül magára az emberre, nemi hovatartozásra és darabszámra való tekintet nélkül. Etológiailag ezt látszik megerősíteni az egyes emberszabású majmok viselkedése is. Az emberben szunnyadó szexuális ösztönerő iránya egyetemes, csak a szocializációs folyamatok és a nevelés tereli a ‘normálisnak’ tartott mederbe. Azaz a társas környezet irányítja, hogyan elégülhet ez ki, ezáltal is formálva az egyén személyiségét. Éppen ezért Freud, a szexuális késztetések útjában álló erkölcsöt, civilizációs csökevénynek tartotta, ahol az etika alapvetően a feltörő agresszióval szembeni védekezés, és ez nem biztos, hogy hasznos, mert végső soron a szexuális kielégülés, és így a boldogságunk útjába állhat.Úgy tűnhet a Freud-i emberképét erősíti a híres viselkedés-pszichológus Eric Berne elképzelése is, aki Szex a szerelemben című munkájában az emberi játszmázás képét kiterjeszti a nemi élet birodalmára is. Itt általánosnak és tipikusnak tételeződnek olyan szexuális játszmák, amelyek a másik fél átverését és a tisztességtelen testi-lelki haszonszerzést szolgálják, mint a Megerőszakolósdi, a Játékpisztoly vagy a Hűtőszekrényajtó - amelyek az emberi szexuális kapcsolatok igencsak sekélyes fajtáját képviselik -, és amelyek így azt a képet festik, mintha minden szexuális kapcsolatunk csak az ösztönerők kielégülését szolgálná.Persze abban Berne is egyetért, hogy a szexuális emberi játszmák mögött, a begerjedés és élvhajhászás mellett, rengeteg különböző emelkedettebb kapcsolatfajta állhat, (pl. tisztelet, csodálat, gyengédség, intimitás vagy szerelem) amely a szexuális kapcsolatokat magasabb szintre emeli. Ami viszont az erkölcs kérdéskörét illeti, a szexuális devianciának tekintett viselkedések körét jelentősen leszűkíti, amikor úgy foglal állást, hogy ,,minden olyan dolog, ami a résztvevők tudatos beleegyezésével történik, testi kapcsolattal ér véget, és nem okoz a feleknek szöveti sérülést, normális emberi tevékenységnek számít”.


Szex és erkölcs


A fenti meghatározás bármennyire etológiai, valójában tükrözi az erkölcsi szabadság és erkölcsi jogok alapgondolatát, mely szerint az erkölcsi deviancia a szabad akarat megsértéséből fakad. Alaptétel, hogy csak a szabad magatartásnak van egyáltalán erkölcsi tartalma így ahol egy ember, kikényszeríttet módon cselekszik, az etika kérdése nem is vethető fel. A szabadság emberi alapérték, és erkölcsi kérdés egyáltalán csak ott vethető fel, ahol szabad választás van, azaz létezhet személyes felelősségvállalás. És azzal, hogy az ember cselekedeteinek megválasztásában alapvetően szabad, csak nagyon kevesen vitatkoznak.Ahol pedig szabad választás van, ott lehet rosszat is választani. És valójában erre, a rossz választásának a lehetőségére figyelmeztet minden erkölcsfilozófiai rendszer. Sőt minden erkölcs létalapja is ez: hogy vannak akik vélni tudják mi a jó és mi a rossz. A jó és a rossz, mint etikai alapérték csak nagyon nehezen határozható meg, bár vannak olyan értékelméletek, amelyek azt állítják, hogy ezek a fogalmak önmagukban rejtik jelentésüket, amely intuícióval megismerhető. Platón azt tanítja erről, hogy az emberi alaptermészet jó, így amikor az ember alaptermészete szerint cselekszik szükségszerűen jót is tesz. Ezzel együtt azt is tanítja, hogy nem minden ösztönös cselekedet eredete a jó, miután létezik az emberben egy indulatos lélekrész is; a nemi vágyat viszont a legmagasabb jó iránti vágy megtestesülésének tartotta. Az ortodox keresztény felfogás ezzel szemben azt tanítja, hogy az emberi természetet a gonosz kísértő a kezdetekben megrontotta, így a benne mozgó ösztönerők a rosszhoz csábítják, ezeken belül is legfőképp a nemi vágy.Hacsak az erkölcsi értelemben vett ‘jó’ fogalmát keressük, leggyakrabban mégis a helyes és helytelen fogalmakkal párosul a jelentése: azaz jó az, amelyhez a helyes cselekvés vezet, és helyes az, amely mindenki számára kötelező érvényű lehet. Ezzel a meghatározással csak az a baj, hogy a helyes-helytelen egyszerűen logikai érték, amely puszta hozzárendelésen alapszik. Helyes mindig csak az, amit egy adott közösség helyesnek fogad el. Így ennek tükrében a jó szexuális magatartás az, amit egy adott közösség helyénvalónak fogad el, és általános normának tekint. Ez pedig világszerte, mint láttuk, az eltérő kultúrákban nagyon sokféle lehet.


Boldogságban az Igazság

 Éppen ezért az antikvitásban is felmerült az a gondolat, hogy az erkölcsi alapérték nem a jó és a rossz, hanem a boldogság kell, hogy legyen. A korai hedonisták, így Epikurosz is azt hirdette, hogy erkölcsös az, ami az egyént boldoggá teszi, így az erkölcsös magatartás célja az egyéni boldogság elérése. Ezt váltja fel később Helvetius gondolata, amely szerint nem az egyéni, hanem a közös boldogság elérése a valódi erkölcsi magatartás célja.És talán ez lehet az az Ariadné-fonál, amely kivezet bennünket eme kérdéskör labirintusából. Ha erkölcsi kérdéssé tesszük a követendő szexuális magatartást, legyen mércénk és mértékünk ez: mi a várható legnagyobb közös boldogság, amelyet cselekedetem szül. Ha az érintettek körében többeket tesz boldoggá, mint boldogtalanná amit teszünk, cselekedetünk erkölcsös. Ezzel együtt ne feledjük, a boldogság nem egyenlő az élvezettel, hiszen a boldogság alapvetően lelki állapot; és így a boldogságot végső soron sohasem az élvezet mértéke, hanem az általa szült lelki elégedettség jelenti. Ezért a szexben is ugyanúgy, mint minden másban, a közös lelki elégedettség lehet az erkölcs egyetlen igaz mértéke.

Kategória: Érzékiség | Hozzáadta:: Liza
Megtekintések száma: 133 | Letöltések: 0 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email:
Kód *:
...
A fejezet kategóriái
Hold istennő [0]
Energiavámpírok [0]
Szerelem [0]
Angyalok [0]
Jóslatok [0]
Karma [0]
Sors [0]
Lélek [0]
Álom [0]
Boldogság [0]
Élet [0]
Tanítás [0]
Kincs [0]
Cél [0]
Munka [0]
Elengedés [0]
Érzékiség [2]
Chat
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Copyright MyCorp © 2017 Honlapszerkesztő - uCoz